A szlovákiai borokról úgy általában

Magyar ember lévén szeretem a magyar borokat. Szlovákiában élek. Dél-Szlovákia borvidéke igen igéretes. Úgy gondoltam, hogy említést érdemel ez a régió, ha már itt élem mindennapjaim. Célom, hogy beszámoljak az itt látottakról , az itt tapasztaltakról. Igyekszem majd írni borokról, borászokról és pincékről, akik lehet nem mind híresek, de megéri boraikat megízlelni és megvenni. André Dominé vagy a Nagy Magyar Bor Atlasz szakirodalom írói megemlítik Szlovákiát, de bőveben nem igen tudnak említést tenni erről a területről. Valóban kis borvidék Szlovákia és nem hasonlítható az igazi nagyokhoz, mint Franciaország, Olaszország, Németország, Spanyolország, az Amerikai Egyesült Államok, Dél-Amerika országai, Dél-Afrikai Köztársaság, Ausztrália, Magyarország és még sororhatnám. Mégis ízletes borokkal találkozhatunk itt is. Megéri a fáratságot, hogy egy kis borismerkedő túrára menjünk Szlovákiába is.
Szlovákia területén kb. 500 km hosszúságú sávban lehet szőlőt termeszteni. Dominé 26 000 hektár szőlőterület megművelését említi. A három szlovák  borvidéken a legfontosabb központok Pozsonytól északra lévő Pezinok (Bazin), Sereď (Sered), Nitra (Nyitra), Modrý Kameň (Kékkő) és a kis tokaji vidék.
Mint Érskújvár melléki lakos, meg kell említenem, hogy Délnyugat-Szlovákia  főleg magyar lakta vidékein a termőterület kb. 6000 hektár lehet. Ez a terület ideális a szőlő számára, amely a legmelegeb borvidéke Szlovákiának. A nyolc bovidéki körzetre osztódó terület legismertebb települései közé tartozik: Mužla (Muzsla), Strekov (Kürt), Nová Vieska (Kisújfalu), vagy épp Belá (Béla). Ezek a területek homokos, vályogos vagy lösztalajjal rendelkeznek. Legismertebb fehér szőlőfajták: az olaszrizling (Rizling vlašský), rajnai rizling (Rizling rýnsky), pinot blanc (Rulanske biele), chardonnay, de ezen kívül közkedveltek a zöldveltelini (Veltelínske zelené), a rizlingszilváni (Silvánske zelené), vagy épp a helyiek kedvence a Devín, a leányka (Dievčie hrozno), a Feteasca regala (Pesecká leánka), tramini (Tramín červený) és a szürkebarát (Rulanské šedé). A kék fajtákból a legismertebbek a hazai borászok körében pl. a kékfrankos (Krankovka modrá), cabernet sauvignon,  alibernet, Szent Lőrinc (Svätovavrinecké), Portugieser (Modrý Portugál), Dunaj, Pálava, Hron, André vagy épp a Pinot noir (Rulanské modré).

A kép eredete:  http://hu.strekov1075.sk/galeria

Az itt termelt fehérborok többsége száraz fehérbor, illatban és aromákban gazdagok. Viszont ritkák a magas alkoholtartalmú borok. A vörösborok egyenlőre még gyengéb felhozatalúak, sokszor savhangsúlyosak és karcsúak. A nagy pincészetek különféle fajtákból márkás borokat, cuvée-ket készítenek, de a kisebb termelők közt is találhatunk igéretes száraz vörösborokat.
Természetesen említést kell tenni, egy bizonyos borvidékről, ami mind a mai napig erős vitákat szül a szlovák és a magyar fél közt. Ez pedig nem más, mint Tokaj borvidéke. A vita fő problémája az a Nagy Magyar Bor Atlasz szerzői szerint, hogy az 1908-as bortörvény szerint 174 hektáron lehetett minőségi szőllőt termeszteni Szlovákia területén. A magyar oldal 2004-ben 565 hektárt javasolt, de a szlovák oldal cca. 900 hektár feleti területen akar gazdálkodni. A vita mind a mai napig dúl, mivel a magyar fél nem támogat ekkora területen szőlőgazdálkodást. Azzal érvel, hogy a húvösebb klíma, mint a borok koncentrációja, karcsúsága nem felel meg a magyar követelményrendszernek.