2015. április 14., kedd

A borkóstolás szókincse

A borkóstolás szókincse
A bor tisztasága:
 Fogalmak: A, áttetsző, tükrös, fényes, csillogó, tiszta, kicsit poros.
                   B, matt, fátyolos, felhős, opálos, zavaros
A fehérbornál: a színspektrum a következő: szintelen, borostyánsárga, sárga, zöld, barna
Alapszínek: világossárga, szalmasárga, aranysárga, óarany, borostyánsárga, zöldesfehér, sárgásfehér, zöldessárga, aranysárga zöldes árnyalattal, aranysárga barnás árnyalattal stb.
Lehetnek élénk, friss, intenzív, erőteljes, de halvány, tompa fakó, fáradt, bágyadt szinek is.
A rozébornál és sillerbonál: a színspektrum a következő: halványszürke, selyem, pink, őszibarack, kicsit lilás árnyalatok, kettévágott eper, rózsaszín, lazac, málna, sárgás barna, világos sárgadinnye, kajszibarack, hagymahéj, korall, narancsvörös, rózsa, cseresznye.
A vörösboroknál: A fiatal élénkebb savtartalmú borok lehetnek, lilás árnyalatúak, míg a korosságot a téglaszín, a branás árnyalat árulja el. A színspektrum a következő: málna, cseresznye, meggy, téglavörös, ibolya vörös, rubin, gránát vörös. Lehetnek még  világos és mély árnyalatúak.

A bor illata:
A legfőbb aroma kategóriák:
Gyümölcs- barack, keserű mandula, ananász, banán, szeder, cseresznye, citrom, birsalma, füge, eper, licsi, mandarin, mangó, mogyoró, dió, grapefruit, alma, körte, szilva, szőlő.
Virág-galagonya, fehér virágok, méhviasz, csipkerózsa, akác, jázmin, írisz, bodza, liliom, méz, hársfa, rózsa, bazsarózsa.
Fűszer-fahéj, koriander, paprika, szegfűszeg, zöld bors, bors, majoranna.
Balzsam-vanília, rozmaring, levandula, eukaliptusz, kámfor, ciprus, boróka, fenyő, kakukkfű.
Pörkölés-pirított mandula, pirítós, briós, kakaó, pörkölt fa, karamell, kávé, füst, tömjén, medvecukor, kátrány, korom.
Animális-vaj, bőr, labruska, veríték, ló, macskapisi, sózott hús, istálótrágya.
Ásványi-friss beon, tűzkő, tinta, nedves föld, rozsda, szénhidrogén.
Vegetális-spárga, tölgyfa, gomba, fű, mentol, olíva, dohány, tea, szarvasgomba, articsóka, édeskömény, páfrány, száraz széna, vasfű.

A bor zamata:
A fehérboroknál a legfontosabb a karaktert meghatározó alkotórész, a savasság, a vörösboroknál a cserzőanyagok.
Az alacsonyabb savtartalom a savhiányos, a lágy, a lapos a tompa kifejezést használjuk, míg a magasabb a savas, az élénk, a kemény, a karcos, a savhangsúlyos, a férfias jelzők jellemzők.
A savak minősőgét a nyers, a zöld, az éles, a bántó avagy a finom, az érett, a kiegyensúlyozott szavak jellemzik.
A borokat száraz, félszáraz, félédes és édes kategoriákba soroljuk.
A pezsgőknél: Extra-brut – cukrozott borral nem kezelt pezsgő
                        Brut- csekély mennyiségű cukrot adnak hozzá
                               Sec- száraz pezsgő
                               Demi-sec- félszáraz pezsgő
                               Doux – édespezsgő
A boralkoholtartalma: alkoholos, kilóg az alkohol. Nem mindig negativ jelentésű, ha meleg érzetről beszélünk vagy tüzes borról.
A vörösboroknál a lágy savtartalom és a finom cserzőanyago alapvetőek. A tanninok, a fanyarkás és a húzós ízek határozzák meg a vörösbor értékét. Beszélhetünk: kis, közepes, bősőges cserzőanyag mennyiségről. Lehet érleletlen, fiatal, fanyar, keserű, éretlen, zöld, szárító, tapadó tannin, de jóminősőg esetén finom, bársonyos, puha szerkezetű, kiegyensúlyozott, selyemes, érett és gazdag.
Egyszerű boroknál használják a könnyű, vékony, karcsú, lapos, az aromaszegény, az ízetlen kifejezéseket, míg az összetett boroknál a gazdag aromájú, telt, kövér, koncentrált és a tömény szavakat.

Összbenyomás és harmónia:
A bor egészéről, a harmóniáról és a rényleges értékéről beszélünk.
A kiegyensúlyozottságot vagy annak hiányát a kerek, a gömbölyű, a harmonikus, a kiegyensúlyozott, az elegáns, avagy a diszharmonikus, a kialakulatlan, a széteső kifejezéssel írjuk le.
A bor születésétől beszélhetünk fiatal, még nyers, éretlen, érlelendő, majd kifejlett, érett, szépen érlelt, a csúcson lévő borokról, majd az állapotot tálhaladva a már túlfeklett, fáradt, vénülő, szétesett jelzők a megfelelőek.

Az ízek tartósságának alapján egyszerű és rövid vagy tartlamasabb, hosszan tartó, hosszú és tártós utóízű borokkal találkozunk.

Felhasznált irodalom: Eperjesi, Imre: Borászati technológia, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 978-963-286-570-6, 287-290. old. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése